esős
[Füst Milán - Őszi sötétség]
hoz s ő is eszik. / Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek. / ó mily boldogság is
esős
időkbe' aludni! / Zúghat a szél most távol temetőknek / Nedves sirjai közt és távoli erdők / Bővizü
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.