estebédedet
[Füst Milán - Egy magános lovas]
nem emlékezel. / Így élsz most egymagad. S el elcsodálkozol, ha este van. / Majd lőporos táskádból
estebédedet
/ Előszeded... S a hatalmas, nagy némaságban, mint a csontvázé, / mely enni kezd, / Iszonytató két
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.