estelig
[Füst Milán - Álom az ifjúságról]
aki bandukol, félénken néz oda, / Hát ilyen voltam én. Az élet így telik, / Hogy csendesűl az ember
estelig
/ Ma már én csendesebb vagyok. Lurkó ne féld botom, / Egy öreg úr vagyok, akinek nincs neve / S ki
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.