ezek

[Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról]
vége van. / Odébb a tér sarkán a bölcsek s még odébb egy kis csoport, / átszurt dudákkal, / Ezek is jajongva, gyászban érte, úgy jajongtak, mint az árva / gyermekek... / A bűnös, nagy király öreg
[Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez]
volt s hullott / Az arany fényesség s a csoportos nép tétlenűl ődöngött a forró / tereken, / Ezek közül néhányat hirtelenűl s nagy kiáltással a magasba, / A fény örök központja felé kiemeltél, hogy
[Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez]
árva / zarándok! ) másik / Északibb tájon sárga szántóföldek közt ballagott aratáskor. / Ki látta? / Ezek közül többet, mikor éppen erős napsütés volt s hullott / Az arany fényesség s a csoportos nép


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.