| [Füst Milán - Emlékezetül] |
Hogy a József körúton sétáljon. Rég meghaltatok. / És veletek halt el a Nevetés barátaim s a szív / Ezernyi íze, bája, / Hogy bugyborékolt tőletek az utca! mindig is úgy képzelem: / Hogy lejjebb hajoltak a |
| [Füst Milán - Tél] |
volt itt s ó minő! Még emlékeznem is! A földnek / két röge feltámadt / S egymásnak eredt... Ezernyi pár párviadalban öklözött s hirtelen / visszahullt. / Időnként rádmeredtek: Megfoghatatlan! s |