| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
valahányan, szóljatok hát: / nem úgy igaz e, hogy a szívnek / Csakis az anya éneke súlyos és fájdalmas, / Ahogy fájdalmasok a terhes fának / Tartalmas szépségei ősszel? / / 2 / A lányok éneke könnyű |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
Barátaimhoz! / / Mint a kedves után, ki szép volt és kegyetlen, / Könnyű és fájdalmas pillantást vetek majd a dombok felé s feléd / is ó gyönyörű élet, / Ki meggyötörtél s most a rideg |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
arcotok? / S ha nem voltam egyéb itt, mint a bús mosoly, amelyet / elviseltetek, / Vagy tán a vad, fájdalmas szó, amelyre megdobbant a szív és / felhorkant: / Hogy vaj' miféle fájdalom beszél magában így? Mely |
| [Füst Milán - Intelem] |
Ó régi éjszakák emléke, unalmas / Éjszakák fájó emléke, nyugalmas / Semmittevés gyötrő emléke, fájdalmas/ Üldögélés undok hatalma: / Ó én életemnek egyetlen tartalma! / Diák vagyok én még most is |