[Füst Milán - Intelem] |
mind megúntam, / Sokat beszéltem, mit se szereztem... / Ó régi éjszakák emléke, unalmas / Éjszakák fájó emléke, nyugalmas / Semmittevés gyötrő emléke, fájdalmas / Üldögélés undok hatalma: / Ó én életemnek |
[Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
Szenvedéseim forró lehelletétől! S pokoli két vörös szem repűl / A magasságba' fenn és nézi fájó életem... Nagy Király! / Ne gondolj rosszat énfelőlem s üldözőimet / S a rémeket, kik hátam megett |
[Füst Milán - Cantus firmus] |
fut a semmiségbe / lobogni kezd az úton / bomolni kezd a pályán / s mint a megőrült csillag / okádja fájó lelkét / forog és nincsen társa / dühöng és nincs ki lássa / százszor is megfiadzik / magát emészti |
[Füst Milán - Gyertyafénynél] |
a reménység, mely egyre közelít, / Egy tar szikla mögül közelít és egyre növekedvén / Szétpattan fájó szíved előtt! / Nincs hát mit várni honnan s minek e huza vona, örökös / készületed? / Nem jó e |