[Füst Milán - Tél] |
Földnek fekete göröngye felszállottam / Mélységes éjszakámból sáppadt arccal, fel a nap elé, a fény alá... / S himnuszaimat zengettem feléd! és harsogtam / S rajtad feledtem szomoru szemeimet |
[Füst Milán - Messzi fény] |
áll. És hirdeti, hogy nincs megújhodás... / Mert vissza nem tér többé, ami távozott. Ó messzi fény! / Az örök változás mivegre van? Vagy minden veszendőbe mén? / Az egek tornyai s az égő tűzzel teli |
[Füst Milán - Álom az ifjúságról] |
én, ha alszom is. ) / S akárha szemeimre szállna rá a nap, a látás is megédesűl / Hogy csupa báj és fény borítja tőle, illeti / Elfáradt lelkemet s a gyötrő hév is szinte felmagasztosúl, / A gyötrő hév |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
s vidékeid vánkosára lehajtja fejét, / S míg kék, világos egeden megűlnek fekete felhők, / Hol nincs fény, csak keskeny sárga tüzek, álmatlan szegény / szeme lecsukódik, / S elalszik a homályban. / / III |
[Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
tudjuk, elpihen... / Fölöttünk súlyosodtak már a csillagok / S a folyón túl feltündökölt tündéri fény: egynéhány sárga lámpa... / S fenn halványúlt a hold / S az ének íme elhangzott és vége volt. / A |
[Füst Milán - Gyertyafénynél] |
S most mért is tünődnöd / e bánaton, / Hogy mely városból kelt fel ez a köd megint, vonúlni minden / fény elé / De szóljatok is igazán! mely átok leng az ember életén? / Kamrám sarkában tán az ördög űl |
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
életére s lelke, mint a csecsemőké, / derengett. ) / Vegyék őt át a rossz hatalmak, múljon e kicsi fény emléke / szeméből, / Múljon a szerelem emléke, palotáé, ahol élt és cipruságé, / S vegye át gyengéd |
[Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
is, amelyben nincsen erő és izzás / Színes képeket vetíteni, csupán feketéket s éjjel! / Sáppadtabb fény ez, betegebb, mint a holdé, nem vetekszik ez a / nappal, / Oly holdé, milyet álmodtam egyszer, hogy |
[Füst Milán - Gyertyafénynél] |
sáppadozót kihajítson / a lyukakból, / Hogy a fehér naptányér felé víjjogva dobna fel / S a tiszta fény felé, a boldogabb csodálkozásra megtanítván. / Nem, nincs ilyen a széles ég alatt. S most mért is |
[Füst Milán - Messzi fény] |
álom már nekem e földi lét, / Amelyből felriadok olykor s mint a fák, / Az ég felé jajongok s messzi fény, feléd, / S az Urat hívom tanuságomúl, hogy itt vagyok... / Ó fényből árnyba változó világ! / Az |
[Füst Milán - Messzi fény] |
Messzi fény/ / Ha jön az alkony, gyászinduló bátran felzendűl, / A döbbenetes sötétségű széles árnyak nőnek |
[Füst Milán - Végrendelet feleségemnek] |
érte s mit ríkattalak, / De rád is néztem olykor csupa könny között... / Hol minden elmúlt: árny s a fény, / Hol mind eloszlott: bűn s erény, / Mert a Teremtés ős álmába öltözött, / Hol mindent elborít az |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
közt / Sok zöldszemü vadmacska s néhány veres ordas... / S hol gyors felhőt aranyoz szűz, hajnali fény, / Karcsú, égi leány zöld fátylat vont szép, lángoló arca elé: / Lenge e hölgy és átlátszó, mint |
[Füst Milán - A holdhoz] |
hold... nálad születtem én, létem titka ez: a te / öledből, / Te dajkáltál éngem... s innen a fekete fény, mely szivemből / szüntelen árad, / Innen az átok, tűztelen életem, a ridegség, sugárkévéim éjszaka |
[Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
ődöngött a forró / tereken, / Ezek közül néhányat hirtelenűl s nagy kiáltással a magasba, / A fény örök központja felé kiemeltél, hogy mindenki elámúlt... / S a sok, sok ember, ( aki nem láthatja |
[Füst Milán - Egy magános lovas] |
a nap / Aranyabroncsokat ereget, sötét tűzkarikákat hajigál s hol gyorsan / kavarogva / Füstöt vet a fény s eliramlik... S ami túl van az alkonyaton, / Derengni kezd és szinte felmagasztosúl. És csend van |
[Füst Milán - Levél Kanadából] |
élem világom, borokra gondolok némely estén... / Vagy azt lesem: felgyúl e vajjon ama sárga, téli fény... / Tavasszal a rügyek éji pattogását figyelem... / Lesem a füstöt... / S mire az éji képek sorra |
[Füst Milán - Hajnal előtt] |
Öreg vagyok / S nem érdemlek már annyi gondozást, / De ott, de ott, az ablakokba' fenn / Kigyúlt a fény, világosság lett hirtelen / S megállitott, / Vaj' mi történik ott? / Már gondolom, légy gyengéd égi |