[Füst Milán - Objektív kórus] |
könnyü serlege, / Ó lágy ágyékod, álmatag vidék! és kies ékes, leglágyabb hasad, / Ó fogaidnak fényes bujdosása lágy és olvadó száj rejtekén / És ereidnek kék futása tested habfehér terén / S ó kényes |
[Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
s boros lelkünket, mely rég / pihent: / Az órjás hold, / Ily félelmes még sose volt. / Akár a fényes kanca, nyugtalanul s gőzt lehelve / Vágtatott a völgy fölött s a szíveket / Vad izgalom futotta tőle |
[Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
lét nekünk! És mit sem érő lomha gaz, / Amely burjánzik: annyi volt az ember s minden cselekménye, / fényes napja, ám az éj / S a hold bizony megejtett mákonyával s fenn a fürtösfejü csillagok, / Az édesek |