[Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
Hatalmas sűlt tökök és répák, hízott borjak járják olykor űltödet / körül / S te lassan ingatod a fejed erre s titkaidat magad elhallgattatod: / Hogy nincsen hajnalod, mely néked énekelne s nincsen |
[Füst Milán - Panasz] |
lett / torzonborz füled. / Oly lassan mozdulsz, mint az ősvilági szörnyek... álmosan / Mozdítod nagy fejed, fordúlsz a törpe nép felé, ki / Dárdáit husodba döfte s bambán győzelmet kiált. / Ha ki pedig |
[Füst Milán - Az igaztevőhöz] |
átadod? meghalni mégy? / Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia. / Úgy tartod két kezedben fejed, mint a részegek... a halál / részegségét nem birod? / Csak bátran, bátran régi csősz, ott fenn is |
[Füst Milán - Sirató] |
és nagyot kortyintott nyakad / És voltál gőgös fönség, mint a rossz gyerek / És megdőlt szőke fejed, mint az anyaölben, / Oly lágyan símogatták látatlan kezek. / Lásd, én szerettelek bizony / S ma |