| [Füst Milán - Végrendelet feleségemnek] |
halnak, élnek é? / Ki tudja? Nem tudom. Én már csak arra vágyom, / Hogy minden évszázadban felvessem fejem/ És megkérdezzelek: oh édes, mondd, az álom / Vaj' jól esik e itt, e bús helyen? / Hol régen |
| [Füst Milán - Önarckép] |
mint maga az Úr... / S ha majd számonkérnéd tőlem a gyermekeimet, / Megvetéssel fordítom el akkor a fejem... / Mert nincsenek gyermekeim, e vigasságban nem volt részem, / mint az arabs szamár, / Ki |