| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
újja... / Öregasszonyt kerget a sikátorokon, ám gyermek ha jő eléje: / leguggol / És sorra gurítja feléje önnön képével vert, királyi aranyát. / Így képzelgek én is a nevemmel, lásd Dávid! S mi voltam én is |
| [Füst Milán - A holdhoz] |
a hold után. / Álld utját áldott Euméné a tolakodónak, szegd meg szemtelen / szaladását, / Toppints feléje parányi lábaiddal, vagy álmatag, komoly, / Két dióbarna szemeddel úgy meredj reá, hogy megdermedjen |
| [Füst Milán - A Mississippi] |
ám te meg se billensz vén csont, még / a fülcimpád se mozgatod, / Dohányzol Isten igazába' s mégcsak feléje se köpsz / a folyónak... / Árjában nem uszol, zátonyain nem pihensz, / Varsát sem eresztel, hogy |