| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
és testetlen ütlegekkel / Ütni kezdtek engemet és szidtak is: / Az egyik répát hámozott s haját felém hajítá, / A másik egy kerek toronyból sandított reám, / S amíg sok rémeset hadart, mit rég tudok |
| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
fel volt tüzve kontyuk, mint a szemtelen, / A kotnyeles kislányoké... S az egyik végül még felém is fordította / szép fejét... / És várt. Hogy mint a szomjas állat, amely forrást lel, igyam / a |