| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
bágyadást: / Add a kezdetet lennem úgy, mint a halottnak, kiről álmodék! / Egy nagy csarnok felét láttam egyszer világosan ciprusokkal, / Onnan ment egy temetési menet szótalan, imbolygó |
| [Füst Milán - Halottak éneke] |
és tisztelni való / Romboló erőknek rossz hatalmát sínyli itt alant / S a törvények rútabb, másik felét most éli át! / Tudjátok ezt meg élők / E domb felett kik fenn megálltok! / S hogy bár itt mélyen |