| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
Akkor is, ó akkor is, megérdemeltem egykor barátságotok. / Szív voltam, tört szív, emberek! / S hogy feledni fogtok, az a vígaszom |
| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
nagy piarc / És abban is: magános, bús kiáltozásaim... / Nehéz a valóság nekem, futni segíts hát s feledni, oh isteni jóság, / Ki a paripáknak gyors lábakat adál és szárnyat a madárnak / Segíts hát nékem is |
| [Füst Milán - Szellemek utcája] |
Képzeltem hozzá... S ma már éjszakám: / Egyetlen teljességem. Ne higyjétek, nem sohajtok, / Sőt feledni vágyom minden multamat s még inkább elrejtőzni, / elmerülni abban, / Ami még a jussom itt. Mert |