| [Füst Milán - Öregség] |
akkor az öregnek. / Sírt az Istenség. Mert, mintha dobokat vernének a fülébe, tompa / dobot / S erre felelne a hegyomlás s e hegyomlásnak felelne a tenger... / Oly naggyá nőtt meg előtte s oly szentté az |
| [Füst Milán - Öregség] |
Mert, mintha dobokat vernének a fülébe, tompa / dobot / S erre felelne a hegyomlás s e hegyomlásnak felelne a tenger... / Oly naggyá nőtt meg előtte s oly szentté az öregség ősi nyomora. / Mert hisz ott állt |