| [Füst Milán - Öregség] |
hányszor / Leborúltam a sötétben elétek! / Hallgass rám oh ifjuság. Volt egy öreg görög egykor / Ki felemelte két kezét, mint a szobor s az ifjuságát visszakövetelvén / Mondott aiszchyloszi átkot arra, aki |
| [Füst Milán - Öregség] |
elé. / S mégis szava dörgött, szavától megállt a malom, megrendültek / a dombok / S az ötéves kos is felemelte rá a fejét. Ámde az Istenség / Nem nézett rá, nem felelt akkor az öregnek. / Sírt az Istenség. Mert |