[Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
se hallanának / Ajkukat megnedvesíték nyelvecskéikkel és úgy néztek körűl... / A fürtjeik, akár a felhők, bodrosak s tevékeny kis kezük remeg... / Csak tettek vettek egyre s papucsaik csattogása közben |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
baglya, / Gyenge a bánatos lélek és újból, újból lehanyatlik... / / II. / ARMÉNIA! / 1 / Szállnak a felhők és útközbe' megállnak. / ( Látja a hajnalt, aki nem tud elaludni. ) / Lassan hajnalodik. S két izmos |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
lélek menekűl s vidékeid vánkosára lehajtja fejét, / S míg kék, világos egeden megűlnek fekete felhők, / Hol nincs fény, csak keskeny sárga tüzek, álmatlan szegény / szeme lecsukódik, / S elalszik a |
[Füst Milán - Objektív kórus] |
olajt, / Hadd csapjon fel magasra s lobbanva égjen el s hirdesse kínjaid / Mi Urunk előtt, ki bús felhők mögül halál képében ránk leselkedik / És nézi szörnyü szenvedéseink egykedvűn s réveteg mosollyal |
[Füst Milán - Végrendelet feleségemnek] |
feleségemnek / / Oh lomha századok, ti szálltok majd felettem, / Mint szunnyadó pásztor felett a felhők nyája. / Kihúllt szájából rézzel vert pipája / S ő alszik önfeledten. / Mert pásztor voltam én is |
[Füst Milán - A pásztor] |
A pásztor / / Tört szívvel, melyből fájdalom csordúl, / Lejti táncát a szél s közben búskomor... / Felhők szállnak el felette zordúl / S már az alkony éjszakába fordúl. / S a barna hegyről rég lejött a nyáj |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
a lélek! S ködös éjjeken át didereg, / S csak ködös hajnalidőbe' derül, mikor rohanó, / Tengerzöld felhők úsznak az égen. Holtan / Fekszik a lélek ilyenkor s boldog. Jószivü szellem, / Idegen szellem |