felhorkant
[Füst Milán - Barátaimhoz]
bús mosoly, amelyet / elviseltetek, / Vagy tán a vad, fájdalmas szó, amelyre megdobbant a szív és /
felhorkant
: / Hogy vaj' miféle fájdalom beszél magában így? Mely Isten adta, / Isten küldte átok az, mely így
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.