felijedve
[Füst Milán - Elégia]
a fellegek, de jaj a látomás, / Nehéz a látomás, fullasztó mély a hang és zord az intelem, / amelyre
felijedve
riadt: / Sötét időknek árja zuhogjon! Szív megbékéljen! Lélek elaludjon! / Ó rejtelmeim bús időszaka
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.