felkavarta
[Füst Milán - Levél az ifjúságról]
S egyszerre, mint az átkozottak látomása, / Úgy került elé az Alpesek mögűl / S a békességet menten
felkavarta
s boros lelkünket, mely rég / pihent: / Az órjás hold, / Ily félelmes még sose volt. / Akár a fényes
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.