| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
mint a szentek, / Mindhiába integettek... / S utóbb dobszó is hallaték, / Komor, nyugodt és fennen hangzó, éber trombita, / Köröttünk zengett zúgott már a lég / S a fák... S hiába esdekeltem én / S |
| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
s ami megelőzi? / Elkésett lánykát, oh a szegényt, vad sikátorokon katonát, / Amint bajszát feni fennen s előző sikerén böffenve mosolyg? / Oh hát a banyákat! őket talán feledem? e sötét művészeket / s a |