| [Füst Milán - Objektív kórus] |
peremén a sötétbe zuhantál, / Mint csúcsokról a mélybe köd görgeteg gomolyog, / Mint csúcsokról fenyő lezuhan és gyökérkoronája rútan / A sivár és szomorú égre meredve megáll, / Hős, ki most egy |
| [Füst Milán - Az egyik agg levele Zsuzsannához] |
De ne mondd meg senkinek, / Mert vén vagyok / S az emberek nevetnek. / És mord vagyok. / Oh agg fenyő, / Míly istentelen vagy és vakmerő! / Mondd, mit akarsz? / Recsegsz, ha jő a zivatar / És |
| [Füst Milán - Álmatlanok kara] |
álom gomollyá! / Járunk s a távoli lámpa s a könnyes szemü csillag vet fényt nekünk, / De a zord fenyő torz árnyait elénkbe önté... / Ó boldog az, ki nyomorára gondol s válik az ajka komollyá / S komoly |