fínomabb

[Füst Milán - Objektív kórus]
terén / S ó kényes, fínom titkaidnak egész ékes bársonytokja te! / S ó fínomult anyag te, sokkal fínomabb, mint az, / Ki már csak benned lel vigaszt! / S ó drága bor, amelyből ittam én, de meg is
[Füst Milán - Objektív kórus]
fenyő lezuhan és gyökérkoronája rútan / A sivár és szomorú égre meredve megáll, / Hős, ki most egy fínomabb s komoly közegben szállasz, szállasz / És elfödött az éj a rádleselkedőktől és kik rád haragvók


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.