figyeled

[Füst Milán - Egy magános lovas]
lép, / Te nyergedben felállsz és merőn nézel napnyugat felé. / Tán az álombéli lángoknak ama tájékát figyeled, hol a nap / Aranyabroncsokat ereget, sötét tűzkarikákat hajigál s hol gyorsan / kavarogva / Füstöt


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.