| [Füst Milán - Tél] |
itt jártam én, vedd szívem melegét, / Vedd, hogy itt voltam egykor, énekeltem s míly dallamokat! / Földnek fekete göröngye felszállottam / Mélységes éjszakámból sáppadt arccal, fel a nap elé, a fény alá |
| [Füst Milán - Tél] |
szomoru szemeimet: vígasztalan örökkévalóság! / Kakasviadal volt itt s ó minő! Még emlékeznem is! A földnek/ két röge feltámadt / S egymásnak eredt... Ezernyi pár párviadalban öklözött s hirtelen |
| [Füst Milán - A névtelen iszik] |
e képzelt látomás, hogy megvédjen / a kínoktól igyál! / Mi nem kívánjuk garasodat érte, koldusa e földnek, úgyis tudjuk, / nincs neked... / S hogy hajad koronája lángban áll talán, úgy képzelem, hisz |