[Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
Óda egy elképzelt művészhez / / Sok lovas poroszkált már e gömbölyű földön, Borzippa szülötte, / Menénusz! / Kis sárga lován ment lassacskán némelyik Mekka felé, ( árva |
[Füst Milán - Motetta] |
kutya lehet az én rokonom / S az árok széle ékes, szép honom, / Ez lesz a vége látom. / Oh nincs e földön egy barátom... / S mi sistereg és csikorog, / Mi hempereg és úgy forog, / A keserű / Mennydörgetős |
[Füst Milán - Repülj] |
hidd, nem fáj az: közben ők merengnek, / S mosollyal múlnak el a századok... / Óh árva lélek én! E földön én elfáradok / S nincs kedvem többé keresni a kulcsot, / Mit zúgva elmerít az örök örvény / S mit |
[Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
S miből a zsidónak oly bőven jutott ki minden időben: gúny és / magány: e kettő volt örökrészem e földön! / Idegen vagyok én itt, idegen nékem ez a Föld s idegen minden / népe! / A felhőket kergetem én s |
[Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
ők is, ámde nem hitték. / Hogy mit gondoltak? / Nem tudom, oh nem tudom. Úgy vélem, nincs e földön oly / parancs, / Mely megfékezhetné tüzük s elméjük rúdját megfordítaná / a gondjaink felé. / Övék a |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
a hajnali kiáltás, amely messze bolyong / S hirdesd, hogy végbevitted, amit sors és szenvedély / E földön rád szabott. Leróttad tartozásodat / S csak magadat mulatni tombolsz még a tágas ég alatt, / Aztán |
[Füst Milán - Örökélet] |
temesse, / S az éjszakának árnyait / Elűzi édes napsütés: / De jaj, magadtól menekvésed / Nincs e földön s föld alatt! / Magad vagy elméd ős talánya, / Örökre társad, síri mécsed... / S jaj, bús szerelmed |