[Füst Milán - Objektív kórus] |
tudja: beléd vette tán magát egy gondolat... / S a szemeim kitárva leslek, min nevetsz? / És látom, földre ejted fátyladat / S szemed sötét, talán már mást szeretsz... / S már térdepelnék is, hogy el ne |
[Füst Milán - Reménytelenül] |
Reménytelenül / / Oh gondolataim, gazverte kert, / Hol minden nemes hajtást megtört, földre vert / A vad vihar és oly korán... / De jól tenyész a bűvös, zöld bürök, / Ásitó zsállya s mint a |