| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
kínjait / Nem bírja már tovább s ugorni kész: / A tajtékos négy állatot mindegyre verte / S a vad folyó felé terelte énekelve... / Ám a gátakon épp ott járt polgármesterünk, a gyermekarcu, ősz |
| [Füst Milán - Részeg éjszaka] |
Mert sírni kell ám nektek mindezen, / Hogy nincs termésetek e földeken / S ha néha van, elönti öt folyó. |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
a sűrű köd mögűl. / S hogy aztán minden egyebet elborított a sötét mozgalom. / Mert még odébb a folyó is füstöt vetett s a környező világot / mintegy elkeríté / S csak e csekély részletek sűrűje állott |
| [Füst Milán - A völgyben] |
S micsoda élet pezsdülhet azért a téres partokon, / Mert ott a béresnek is sarkantyúja van! / A folyó pedig csillan s széles hátán / Apró halfiak ugrálnak fel az ég felé / S a jó csillag csak hunyorgat |