| [Füst Milán - Az igaztevőhöz] |
se vadorzó nem állhat meg szemöldököd előtt, / S ha ki a város másik végéről gonosz tervekkel jön és folyót átugor.. / Megtorpan futásában s azt kiáltja: itt a csősz. S ahol majd elhaladsz, / A csirkefogó |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
S mi megtudtuk, hogy náluk így szokás: az öngyilkosok kedvesei / tartják így az innepet, / A folyót kérlelik, hogy adná nyugtát annak, aki most is / nyugtalan talán, / Még ott a mély halálban is... S |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
alatt és vissza többé nem idézhető... / Ott álltak ők hegyes kis csónakjaikon és figyelték a folyót, oh / jól ismerem őket! / Kétes derengés nékik ez a lét, a teljes valóságot ők csak nevetik... / De |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
lám, e föld íly hű tehát? S nem nyomtalan tanyázott / itt, ki erre járt? / Tünődve néztük lenn a vad folyót... / S e naptól csendesebbek lettünk. Úgy lehet: / Háborgó ifjuságunk akkor s ott letelt |