| [Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
feketén / összetömörűlve a szinten, ) / Mind ujjongva dícsérte neved, hogy van, aki nagylelkű, aki forró/ délben / Tündérszép látványosságot, tüzijátékot tartogat néki, / Ünnepi káprázatokul eltikkadt |
| [Füst Milán - Ballada az elrabolt leányról] |
álomé / S a gondolatom mind: halálomé. / Nem hagytam el kemencém, bárki jött is, / Csak épp letettem forró eszközöm, / Az emberekhez nem volt már közöm... / Csak azt vigyáztam, el ne fogyjon kis borom / S |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
Álmodd meg őt e kedves arcot, tengerszín szemét / S éjszín haját, amint gyürűzve kibomlik, akár a forró füst / karikái... / S képzeld el könnyű kezét s készítsd el aranyból. / / VI. / EL INNEN, EL |
| [Füst Milán - A Mississippi] |
nem pihensz, / Varsát sem eresztel, hogy rózsaszín halait / Megmetszve hasukon, kipeckeld a forró, jó nyári napon! / Vaj' annyira kibékít az eredmény: megszerzett bungalow d / gyönyöre s a honapok |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
vad hühó, e halelúja, mely a jó bukásán / mindíg hallatik? / S ezt mind felmérni? oh mivégre mind e forró kín s e szótalan / És vad acsarkodásaink az alkonyatok alján? Mért leselkedünk? / Lelkeddel akarsz |
| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
lángja, úgy didereg, / lobog / Megpróbált lelkem! Vörös fenn a hold sarlója éjjelente / Szenvedéseim forró lehelletétől! S pokoli két vörös szem repűl / A magasságba' fenn és nézi fájó életem... Nagy Király |
| [Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
mikor éppen erős napsütés volt s hullott / Az arany fényesség s a csoportos nép tétlenűl ődöngött a forró/ tereken, / Ezek közül néhányat hirtelenűl s nagy kiáltással a magasba, / A fény örök központja |