| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
felgyúl e vajjon ama sárga, téli fény... / Tavasszal a rügyek éji pattogását figyelem... / Lesem a füstöt... / S mire az éji képek sorra elvonultak s itt a hajnal, / A lovak édes csengetyűi nékem csengenek |
| [Füst Milán - Egy magános lovas] |
hol a nap / Aranyabroncsokat ereget, sötét tűzkarikákat hajigál s hol gyorsan / kavarogva / Füstöt vet a fény s eliramlik... S ami túl van az alkonyaton, / Derengni kezd és szinte felmagasztosúl. És |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
köd mögűl. / S hogy aztán minden egyebet elborított a sötét mozgalom. / Mert még odébb a folyó is füstöt vetett s a környező világot / mintegy elkeríté / S csak e csekély részletek sűrűje állott helyt a |