füttyent
[Füst Milán - Utra kelni messzi menni]
őt a tél, a nyár? / A fű is felvídúl talán, amerre jár... / S az út mentén köszöntik őt a fák /
Füttyent
a szél, biccent az ág / S örökre búcsút int az égnek kósza népe, / Körűlrepdesvén sáppadt
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.