| [Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
kórság, a foghíjjasság öveibe / S majd a nemlét boldog őslakói közt megáll. / Nem baj, nem sirok. Oh fussatok hát vad lovak / S úgy száguldjatok vélem, hogy az emberek erdeje zúgjon, / Se lássak, se halljak |