| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
Kifordúlt sarkából az életem... / Oh némely látomás felér egy ezredévvel! Mindegy. Semmi baj. / Én futni nem fogok |
| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
harsány vásártere, nagy piarc / És abban is: magános, bús kiáltozásaim... / Nehéz a valóság nekem, futni segíts hát s feledni, oh isteni jóság, / Ki a paripáknak gyors lábakat adál és szárnyat a madárnak |