| [Füst Milán - Öregség] |
oly irtózatos dalolása? / S hol a kín és hol az áldás, amelyet most hiába keresek eszelős / utaimon, görbe bottal a kezemben? / Loholni bolondúl? Kergetni az őzet, az őzlábút s utána ledőlni, / susogni, nem |
| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
szenvedék! / Tán púpos vagyok én, hogy megvet minden asszony s egyik / szemem kancsalít? / Féllábam görbe tán, hogy egyre botlik, merev már s húz a sír felé? /... Ó jaj, megütöttek engemet, mint egy szegény |
| [Füst Milán - Tavaszi dal vándordal] |
Tavaszi dal, vándordal / / Tavaszi szél fújja már a varga kötényét, / Ki görbe utcában, kicsi boltja elé / Kiűlt, kirakta műhelyét is és alkonyi órán / Lámpafénnyel a sötétet |