gőzt
[Füst Milán - Levél az ifjúságról]
rég / pihent: / Az órjás hold, / Ily félelmes még sose volt. / Akár a fényes kanca, nyugtalanul s
gőzt
lehelve / Vágtatott a völgy fölött s a szíveket / Vad izgalom futotta tőle rögtön át meg át, / Egyik
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.