[Füst Milán - Levél Kanadából] |
váltság után jajongva, / Mint a téli fák, / S a sárkány torkában majd mégis eltünök. / S tán rád gondolok akkor, édes nagyanyám! / Mazsolás szemeidre, kulcsaidra... de a levesszürcsölésről is / biztosan |
[Füst Milán - A Mississippi] |
jó bíró / S jutalmam kérdezi tőlem, megillető igényemet, hogy / szívszakító munkám béreként mit gondolok? / Én majd a Mississippit mondom cimbora, mert ott és akkor / kinyitom ám a szám / S nem hallgatok |
[Füst Milán - Köd előttem, köd utánam] |
jégvirág / S pattogva, kerengőzve kivirágzani egy sötét ablakon. / Homályos udvar ez, amelyre gondolok. / Itt éltem én e lét előtt, tudom. E helyt rejtőzött álmatag' / Függőleges és lassú életem. / Egy |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
nyújtózott egy színes szőnyegen. / / V. / AZ ÚJ SZOBRÁSZHOZ! / / Hidd el: egy kovácsra már régen gondolok! / Ki magános s egy országútnál tartja műhelyét / És patkolván a sziklás hegyvidék sok zömök |
[Füst Milán - Levél Kanadából] |
rázuhant nagy sullyal a hegység: / Még jobban melengetném édes álmaimat! / Így élem világom, borokra gondolok némely estén... / Vagy azt lesem: felgyúl e vajjon ama sárga, téli fény... / Tavasszal a rügyek éji |