| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
kopogtunk, szinte / felindúlt a küszöb ellenünk... / Felbokrosodtak még a falak is... az emberszív gyakran kemény, ha / szólitod, / Ezt bezzeg megtanúltuk akkor vándorok. Továbbá: mivel / mulattassalak |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
Úgy mondják, odalenn a Nagy Rabszolga Tónál / Boldogabb a világ... a nép sokat nevet / S gyakran látnék gyereket, amint agyagfazékkal karikáz, / Vagy rézgombbal fúrt fülében mosolyogva tünődik |
| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
el az éjben? / S hogy a lelkek órája is én voltam a sok között s ha sodorta / őket a szél, / Gyakran megűltek a párkányon s halkan hozzám / Lehajolva hallgatták a beszédem, megnézték az időt... / S |