| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
jön elém lelkemnek alázata újból... / S mint gyenge koró, amelyre leszállt az éjszaka baglya, / Gyenge a bánatos lélek és újból, újból lehanyatlik... / / II. / ARMÉNIA! / 1 / Szállnak a felhők és útközbe |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
bennök nem tudok? / Fáradt vagyok / És nincs időm, ti emberek... s a bánat is, / Nehéz madár a gyenge ágon, úgy lehúz, úgy megvisel... / Oh nem a szépségnek való már ingerült szemem! / De majd! Majd |
| [Füst Milán - A mélyen alvó] |
karikáz, / Gurúlva nevet és még egyszer fellobog élete. / S te mindeközben alszol s homlokod köríti gyenge csillogás. / Egy titokzatos élet / Ölel át s szivedbe, mint a permeteg, esőznek édes álmai, / Hogy |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
felé s a jajszó / Lomhán gomolyg az istenekhez a magasba fel, / Mint a tragikus áldozatok szállongó, gyenge füstje. / / V. / KÍVÁNSÁG / / Ó mikor lesz, hogy kezemben tiszta könyv / S testben, lélekben tisztán |
| [Füst Milán - Henrik király] |
megfuvatik néki, / Szegény porai hogy attól megremegjenek valahol... / Hisz még annyi se voltam, gyenge gyertyafény csak az arca / előtt, pislákoló lángomat a fuvalomtól / Egy finom kéz óvta... s már |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
e ködös, őszi éjszakán... De jaj halaványan, / Sírván jön elém lelkemnek alázata újból... / S mint gyenge koró, amelyre leszállt az éjszaka baglya, / Gyenge a bánatos lélek és újból, újból lehanyatlik |