gyengédek

[Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől]
s halkan hozzám / Lehajolva hallgatták a beszédem, megnézték az időt... / S hogy némaságomtól e gyengédek most réműlnek igen / s tovaszállnak: / " Az óra megállott " De hiába! / Megúntam én, hogy szüntelen
[Füst Milán - Gyertyafénynél]
hinnél szavaimnak, kérdezd meg a tovatűnteket is! / Legyenek szent tanuság szavaimnál, mondják meg e gyengédek/ s hallgatagok, / Mondják meg eskü alatt: mi emlékük ez a lét? Lásd, fekve / tünődik / S félénken


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.