| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
itt letelt / S ha szólitasz s megkérdezed majd tőlem: " miért fiam s hogyan? " / S e hangra, mint a gyermek, felfigyel az alélt fájdalom s e / szózatod / Majd húnyt szememből ismét előcsalja régi könnyeim |
| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
kofanépet megcsipdesi rútul, csak úgy / bizsereg az újja... / Öregasszonyt kerget a sikátorokon, ám gyermek ha jő eléje: / leguggol / És sorra gurítja feléje önnön képével vert, királyi aranyát. / Így |
| [Füst Milán - A völgyben] |
hátán / Apró halfiak ugrálnak fel az ég felé / S a jó csillag csak hunyorgat rá, mint a huncut gyermek/ S akár a duda szól az éj maga. / Mert nem kell muzsika, ott minden muzsika, megértesz engem |
| [Füst Milán - Hajnal előtt] |
lett hirtelen / S megállitott, / Vaj' mi történik ott? / Már gondolom, légy gyengéd égi lány, / Ott gyermek született talán... / Oh én öreg csavargó, látod, hogy sirok |