| [Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
hegységet megingat / Ki konok nagyságokat térdre kényszerít / És úgy vezeti kézen őket aztán, mint a gyermeket. |
| [Füst Milán - Halottak éneke] |
szende szemlélet, mely elbüvölt? / / 2 / Ki síromhoz méla dudaszóval eljön, / Ki sírkövemre bágyadt gyermeket lerajzol, / Az holtomban megérti életem: / Az megholt lelkem mélységes és titkos / Tengerszemére |