| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
mostanában oly borús... / Álmodd meg őt e kedves arcot, tengerszín szemét / S éjszín haját, amint gyürűzve kibomlik, akár a forró füst / karikái... / S képzeld el könnyű kezét s készítsd el aranyból. / / VI |
| [Füst Milán - A mélyen alvó] |
Minden táncol s villódzva pörög körülötted, egy mámoros, / éji világ... / S a hold is karikába gyürűzve, őrjöngve forog, / Mert érzi, hogy közeleg a hajnal. / S mi sötétbe' tenyészik, most pendűlve |