| [Füst Milán - Öregség] |
Úristen, hol a nevetésem s a tárgytalan zokogás is: / Mikor döngő hajnalodások vértelen messzeségei! hányszor/ Leborúltam a sötétben elétek! / Hallgass rám oh ifjuság. Volt egy öreg görög egykor / Ki felemelte |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
De mit is várhatunk az íly halásztól, aki fenhéjázó s önnön / halálával is cicáz / S az életét is hányszor veszti el üres reményekért? A létező világ / mit érhet már neki? / Játékon nyerte mindenét s azt |