| [Füst Milán - Egy tesszáliai költő az Erinniszekhez] |
költő az Erinniszekhez / / Vaj' mit akartok tőlem, ti lányfejűek, / Oh keselyűk ti, őrjöngők, habos alkonyatban kik elűltök / S csakis akkor hagytok némi nyugtot az öregnek, / Ha már mindenki neveti |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
s most bolyong, / S meghaltam egy világos kőszobor tövében, zord országuton, / Míg a várúr drága s habos husú almákat evett / S amíg egykedvűn kártyázott egy bús lovaggal, / S fehér macskája lustán |