hadart

[Füst Milán - Őszi sötétség]
hámozott s haját felém hajítá, / A másik egy kerek toronyból sandított reám, / S amíg sok rémeset hadart, mit rég tudok, / Oly testrészét mutatta, mely már ki sem mondható: / " Jaj földdel van teli a


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.