hadart
[Füst Milán - Őszi sötétség]
hámozott s haját felém hajítá, / A másik egy kerek toronyból sandított reám, / S amíg sok rémeset
hadart
, mit rég tudok, / Oly testrészét mutatta, mely már ki sem mondható: / " Jaj földdel van teli a
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.