hagynod

[Füst Milán - Az igaztevőhöz]
tudja? tán az utolsó neked. / Hírek kovácsa, titokmester, őzikék őrzője, régi csősz, / Hát itt kell hagynod enciánvirágos szép hazád? / A messzi tülköket, hideg hegyed, kiszáradt vermeid... / Öreg puskádat
[Füst Milán - A mélyen alvó]
a boldogok. Hát jól esik a kűzdelmet / feladnod álmodó? / S az éj zenithjén, mikor minden tombol, hagynod, hogy lehúzzon / a nemlét / Órjás mágnese... s tünékeny alakzatokkal csalogasson, ami nincs


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.