| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
a lánykám mostanában oly borús... / Álmodd meg őt e kedves arcot, tengerszín szemét / S éjszín haját, amint gyürűzve kibomlik, akár a forró füst / karikái... / S képzeld el könnyű kezét s készítsd el |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
a légből és testetlen ütlegekkel / Ütni kezdtek engemet és szidtak is: / Az egyik répát hámozott s haját felém hajítá, / A másik egy kerek toronyból sandított reám, / S amíg sok rémeset hadart, mit rég |
| [Füst Milán - Repülj] |
tengerébe elhajított, / Hogy nyissam véle majd a titkok ajtaját... / Te szőke égi lánynak símogasd haját/ S ott fenn építs magadnak tiszta házat, / Ott fenn, ott int a Magyarázat |
| [Füst Milán - Öregség] |
hogy így meg kell az / embernek öregedni. / Félig vakon állt a hegyen, csupa sugárzásba merűlve, ősz haját/ verte a szél is / S pisla szeméből könnyei hulltak az Istenség magasztos lába elé. / S mégis szava |