| [Füst Milán - Gúnydal Pergolára] |
nincs arra szó! / Ki tudja, megjössz e majd onnan ember? / Haj din, haj dán. / Így mulattunk mi hajdanán. / Az édeságyú vágyú Pergola / Úgy csókol téged, mint a kancsó, / Vagy vederből ha iszol cimbora |
| [Füst Milán - Gúnydal Pergolára] |
nevet. Mert tudja mit teszek: / A Fanti utcába én nem megyek. / Haj din, haj dán. / Így mulattunk mi hajdanán. |
| [Füst Milán - Végrendelet feleségemnek] |
nyája. / Kihúllt szájából rézzel vert pipája / S ő alszik önfeledten. / Mert pásztor voltam én is hajdanán, / Már nem emlékszem hol, sok gyermeké / S az én számból is kihúll majd pipám... / Rég elszéledt a |
| [Füst Milán - Gúnydal Pergolára] |
mint napfényben a vaj... / A Fanti utca tudna mit beszélni. / Haj din, haj dán. / Így mulattunk mi hajdanán. / Óh édeságyú vágyú Pergola, / Én néked köszönöm most minden üdvöm, / Ha borba vagyok mártva |